8 lyoni specialitás, amelyektől összefut a nyál a szánkban

A lyoni gasztronómia, amelyet a Lyoni Anyáknak nevezett szakácsok, szakácsnők és a legendás hírű Paul Bocuse honosított meg, a polgári hagyományt és a népi főzési kultúrát képviseli. Gazdag történelmi múltja a tipikus lyoni „bouchonok”, azaz bisztrók és a gasztronómiai éttermek megjelenésére nyúlik vissza, valamint számos sós és édes kulináris helyi specialitásra.

Csöröge fánk (bugne)

Hagyomány szerint húshagyó kedd alkalmával fogyasztják ezeket a sárga, lapos, ropogós kis fánkocskákat, amelyeket a lyoni édes specialitások közé sorolnak. Hozzávalók: liszt, tojás, vaj, cukor és valamilyen aroma (leggyakrabban narancsvirág). A bugne-evés hagyománya olasz kereskedők révén honosodott meg, akik a XVI. században telepedtek le Lyonban. Az elnevezés a lyoni „bugni” szóból ered, jelentése fánk.

Rózsaszín praliné

Önfegyelem gourmandok! Amikor ugyanis kóstolgatni kezdjük, nehéz utána abbahagyni. Ez a rózsaszín praliné egy XIX. századi lyoni édes specialitás, pontosabban rózsaszín, karamellizált cukorral bevont mandula- vagy mogyorószem. Ropogós jellege és íze utánozhatatlan. Cukorkának azért tekintik, mert ezzel a rózsaszín pralinével szórják meg a híres Saint-Genix brióst.

Saint Marcellin

A Saint Marcellin tehéntejből készített sajt, a lyoni gasztronómia csúcsa. Egyaránt édes és krémes ízleléskor. Sajátossága, hogy az érlelés bármely szakaszában fogyasztható. Általában a sajttálak választékában fordul elő, de különféle szószok elkészítéséhez is gyakran használják. Nevét a Lyon közelében lévő Saint Marcellin Isère megyei faluról kapta.

Cervelle de canut

A cervelle de canut („agyszövő”), más néven claqueret, egy Lyon környéki tipikus sajtspecialitás. Étvágygerjesztőként vagy akár előételként is fogyasztható. A lágy sajtot tejszínnel, fehér borral, borecettel vagy olívaolajjal verik fel, majd fokhagymával, metélőhagymával, petrezselyemmel és apróra vágott mogyoróhagymával ízesítik. A lyoni specialitások kedvelői általában burgonyával, salátával és toast falatkákkal fogyasztják. E sajtétel neve a lyoni selyemszövő munkásokat (canut) örökíti meg.

Quennelles (csukagombóc)

A lyoni konyha egyik szimbóluma. A quenelle hosszúkás formájú gombóc, alapanyaga liszt, kenyérbél vagy égetett tészta. Híres klasszikus készítmény a csukagombóc (quennelles au brochet), amelynek jellegzetes ízét a nevezetes Nantua rákvaj adja. De készíthető szárnyas- és borjúhússal, gombával, vagy egyszerűen béchamel mártással. A lyoni quennelles rövid története: állítólag az 1830-as években tűnt fel egy bizonyos Charles Morateur cukrász ötletes találmányaként. A pazarlást próbálta kiiktatni azzal, hogy a Saône folyóból kifogott csukák húsát égetett tésztával keverte.

Brióskolbász (saucisson brioché)

A brióskolbász ugyancsak Lyon egyik nevezetes specialitása. Kedvelt családi étel hétvégén és az év végi ünnepi időszakban, amikor pisztáciával vagy fekete szarvasgombával ízesítik. A főtt kolbászt nyers brióstésztával vonják be és megsütik. Szeletekre vágják, mielőtt elő- vagy főételként felszolgálnák, általában friss salátával fogyasztják. Hidegen is fogyasztható, de melegen jobban érvényesül az íze.

Lyoni rozetta

Az ország határain túl is közismert lyoni rozetta népi eredetű vastag szárazkolbász. Kizárólag sertéshúsból készül, hátszalonna az alapja, amelyet fűszerekkel és fokhagymával ízesítenek. Hideg bevezető fogásként vagy előételként tálalják felszeletelve, de melegen is eszik. Előszeretettel fogyasztják kenyérszeletekkel vagy sajttal.

Tablier de sapeur („tűzoltó kötény”), rántott pacal

Pacal és belsőségek is szerepelnek a lyoni gasztronómia választékában. E tipikus étel alapanyagát fehér borral ízesített dupla zsírban marinálják, majd leveslében megfőzik mielőtt paníroznák. A tablier de sapeur név Castellane marsallhoz személyéhez fűződik, aki Lyon hadügyi kormányzója volt III. Napóleon császársága idején, azt megelőzően pedig utász. Az utászok bőrkötényt viseltek, így védték öltözéküket kőkemény munkáik közben. Innen ered a „tablier de sapeur” elnevezés.

Lyon